A globális kapitalizmus túlélése I.
A kapitalista gazdaságot a profitmaximalizálás elve hajtja, ami egy strukturális ellentétre épül, vagyis egyszerre jelent két alapvetően egymás ellenében ható törekvést, egyrészt a munkaerő költségének leszorítását, másrészt hogy hozzáadott értékkel minél nagyobb értéktöbbletet állítson elő, illetve növelje a keresletet. Az iparosodás, valamint az olcsó munkaerő igénye volt a legfőbb oka annak, hogy a világ népessége olyan nagy arányú növekedést ért el az elmúlt 300 évben. A II. világháborút követően újjáépülő világ viszont egy valóságos népességrobbanást eredményezett. Ám a munkaerő költségének leszorítására való törekvés egyszerre jelenti a munkaerő termelésből való kiszorítására irányuló igyekezetet is, és eredményezte az automatizáció fejlődését és elterjedését előbb az ipari termelében, majd később a szolgáltató szektorban. Az automatizáció termelésben való előretörésével egyszerre jelentkezett az a – leginkább a fejlettebb országokra jellemző – tendencia, hogy a munkaerő egy jelentős része fokozatosan átvonult a termelésből a szolgáltató szektorba, valamint az államhoz. Az 1980-as években újabb lendületet nyert automatizáció következtében, a terjedő digitalizációval, aztán a mesterséges intelligencia megjelenésével az emberi munkaerő egyre nagyobb mértékben szorult ki a gazdaságból, melynek egyenes következménye a vásárlóerő csökkenése.
Ilyen körülmények között a tőke felismerte, hogy a reálgazdaságból már nem nyerhető ki jelentős profit, ezért fokozatosan a pénzpiacok felé fordult. A gazdaság tulajdonképpen egyetlen motorjává a hitelezés vált, ahogy az államok működése is ettől vált függővé. A világ teljes adósságállománya, a vállalati, a kormányzati szféra és a háztartások összadóssága a Moody's hitelminősítő szerint 2020 végére – a koronavírus válság nyomán főleg az államok adósságának jelentős növekedésével – már elérte a 290 ezer 600 milliárd dollárt, amely összeg a világ teljes GDP-jének a három és félszeresét is meghaladja. A fedezetlen hitelezés és a ráépülő spekuláció viszont már 2019 nyarán egy újabb, rendkívül súlyos válsággal fenyegetett, amire több komoly pénzpiaci szereplő mellett a svájci jegybank, a BIS, valamint a világ legnagyobb vagyonkezelő vállalata, a BlackRock is figyelmeztetett ekkor, amely egyben javasolta a gazdasági szereplők közvetlen jegybanki hitelezésének kidolgozását a hiperinfláció veszélyének elkerülésével. Ahogy Fabio Vighi olasz és kritikai elmélet professzor mutat rá az összefüggésekre, 2020 márciusában a koronavírus járvány ürügyén a gazdaság leállításával, így a hitelek iránti kereslet beszorításával valójában a teljes összeomlást sikerült elkerülni. Közben az amerikai jegybank, a Fed már 2019 szeptemberétől összesen több mint 9 ezer milliárd dollárt injekciózott a bankrendszerbe, betömködve az ott keletkezett pénzügyi réseket, majd a hitelezés megcsappanásával kikerülve, hogy a fedezetlen pénz nagy része eljusson a reálgazdaság szereplőihez, ezzel elkerülve a hiperinflációt, míg az ezt követő gazdasági mentőcsomag kezelésével a BlackRock-ot bízták meg.
A koronavírus járvány tehát ürügyként szolgált olyanok számára, akik megfelelő befolyással bírnak egy ilyen akció levezényléséhez és a globális gazdaság és monetáris rendszer alakításához. A járvány köré tudatosan felépített médiahadjárat is hűen szolgálta ezt, és egyben kezdetektől egy globális vakcinázási programot célzott meg. Az "előrelátó" Donald J. Trump amerikai elnök már 2019 szeptemberében, hónapokkal a koronavírus járvány kitörése előtt aláírta a 13887-es elnöki rendeletet, mellyel egy 5 éves tervet irányzott elő a minden influenzavírus ellen védelmet nyújtó vakcinák fejlesztésének felgyorsítására egy világjárványra való felkészülés keretében. Ugyanebben a hónapban az Európai Bizottság és a WHO (Egészségügyi Világszervezet) Brüsszelben egy globális vakcinázási csúcstalálkozót szervezett. Az oltási stratégia a 2020 januári davosi Világgazdasági Fórumon is megjelent a témák között. A CEPI (Koalíció a Járványügyi Felkészültség Innovációiért), a 2017. évi Világgazdasági Fórumon útjára indított szervezet, amely különböző oltóanyagok, így a COVID-19 elleni vakcinák fejlesztésének finanszírozásáért felel, hivatalosan 2021 márciusában indította el 3,5 milliárd dolláros össztámogatású 5 éves világoltási programját.
Jelen gazdasági modell keretei között a Föld népességének jelentős része egyszerűen szükségtelenné vált, egzisztenciájuk fenntarthatatlan lesz, az ennek nyomán kialakuló társadalmi feszültségek és ebből kiinduló politikai változások a globális elit számára könnyen a kiépített hatalmi pozícióik elvesztését eredményezhetik. A legtöbb elérhető, hitelesnek elfogadott, a világ népességének változását szemléltető előrejelzés a termékenységi ráta folyamatos csökkenésével és a Föld népességének évszázad közepe táján bekövetkező tetőzésével számol, majd azt követően jelentős populációcsökkenéssel a század végéig. Ha a jelenleg működő gazdasági elvek hatásait sem felejtjük ki a képből, lehet, hogy a populációs lejtmenet már jóval korábban bekövetkezik. A globális elit számára kulcskérdés tehát az emberi populáció irányított csökkentése, vagy ha úgy tetszik, a népességcsökkenés kontrollálása, melynek számukra legmegfelelőbb eszköze egy globális oltóprogram. A jelenleg működő globális vakcinázáshoz kapcsolódóan az egészségügyi és személyes adatok soha nem látott centralizációja, ezzel együtt a digitális személyazonosító rendszerek fejlődése és térnyerése egy a mainál jóval autokratikusabb rendszer felállását vetítik előre, egy technokratikus rendszer disztópikus képét, ahol a személyes szabadság másodrendű a közösség vélelmezett érdekei mögött.