A globális kapitalizmus túlélése II.
Az első részben leírt, a koronavírus járvány ürügyén hozott gazdasági lezárás mögé bújtatott monetáris akció a jelenleg működő gazdasági és pénzügyi struktúra még egy rövid ideig tartó túlélését segítette mindössze, a kipukkanás határáig fújt rendszer sokáig már biztosan nem tartható fenn. A kapitalizmus mozgató elvei szerint működő, ám a termelésről teljesen pénzpiaci alapokra helyezett, válságtól válságig tendáló felépítmény napjai végleg meg vannak számlálva. Ám a járvány nem csupán a jelenleg működő gazdasági és monetáris rendszer létidejét hosszabbította meg kis időre, ennél sokkal hosszabb távú terveket szolgál. Ha megpróbáljuk egy nagyobb látószögből nézni a dolgok alakulását, azt tapasztalhatjuk, mintha a globális elit megpróbálná kezébe venni a teljes rendszer biztosan bekövetkező bedőlésének folyamatát, és amennyire lehetséges, irányítása alá vonni. A koronavírus járvány láthatóan ezt a műveletet szolgálja, az általa elindult folyamat egy irányított válság.
Klaus Schwab, az 1971-ben létrehozott Világgazdasági Fórum (1987-ig Európai Menedzsment Fórum) alapító elnöke és Thierry Malleret közgazdász nagy visszhangot kiváltott "COVID-19: A nagy újraindítás" című könyve tulajdonképpen azt mutatja meg, hogy a világgazdasági elit hogyan is tekint a koronavírus járványra, vagyis a gazdaságot, a társadalmakat és az emberi életet jelentősen átalakító hatásként számol vele. A szerzők részletesen elemzik, és egyben megjósolni igyekeznek a járvány a könyv 2020 júliusi kiadása előtt már jelenlévő és a jövőben várható társadalmi és gazdasági hatásait, makro és mikro szinten, egészen az egyéni életvitel részleteibe menően. A kiadvány egyebek mellett kihangsúlyozza a gazdaság rugalmas átszervezésének fontosságát, például a sérülékeny ellátási láncok rövidítésével; aláhúzza a digitalizáció jelentőségét; kitér a felügyeleti eszközök, a fokozott társadalom ellenőrzés és a személyi szabadság kérdéskörére; kiemeli a kormányok jelentőségét a járvány és hatásainak kezelésében, valamint felveti a globális kormányzás szerepét; egy méltányosabb társadalmi szerződés kialakítását szorgalmazza; vizsgálja a pandémia hatásait a klímaváltozással összefüggésben, a klímapolitikára gyakorolt lehetséges következményeket is felmérve; felhívja a figyelmet a fenntarthatóságra; elemzi és megjósolni igyekszik a járvány emberi természetre és egyéni szokásokra gyakorolt hatásait; valamint a pandémia okozta és az ezzel összefüggésbe hozható problémákra összességében globális válaszlépéseket sürget.
Mindenképpen érdemes odafigyelni a Klaus Schwab által vezetett Világgazdasági Fórumra, melynek a svájci Davosban évente megrendezésre kerülő csúcstalálkozóján a világ legbefolyásosabb üzletemberei és politikusai mellett vezető tudósok és értelmiségiek vesznek részt, és amely igyekszik közös érdekek mentén összehangolni az egységesnek közel sem mondható globális elit gondolkodását, illetve egyben propaganda felületet biztosítani a nagy nyilvánosság felé. A Világgazdasági Fórum vezető gondolata 2020-tól egyértelműen a "Nagy újraindítás" lett, amelyhez szorosan kapcsolódva – a Schwab által 2021 novemberében Dubajban tartott "Nagy narratíva" elnevezésű találkozón elhangzottak szerint –, az indokok és lehetőségek felvázolását követően immáron kész az új világrend teljes "narratívája", vagyis a "jövő története".
A "Nagy újraindítás" már egy észrevehető elfordulást jelent az 1989-es washingtoni konszenzustól, amely olyan gazdaságpolitikai elvekre épült, mint az állami újraelosztás minimalizálása, a privatizáció vagy a teljes piacliberalizáció, amik az üzlet korlátok nélküli, elvtelen szükségszerűségét hirdették, és amelyek a neoliberalizmus újabb térhódításának fektették le az utat Latin-Amerika vagy Közép- és Kelet-Európa felszabaduló államai, így Magyarország kárára. A "Nagy újraindítás" ezzel szemben már egy emberibb arcú globalizmust hirdet, ami szépen simul az ENSZ fenntartható fejlődés céljaihoz. Ám a filantróp érzelmek mögött valójában az a rideg felismerés áll, hogy a korábbi gazdasági doktrína csúcsra lett járatva, és haszonélvezői most megpróbálják átmenteni és realizálni az eddig megszerzett haszont, miközben igyekeznek egy kontrollált folyamattá tenni a liberális piacgazdaság recsegő-ropogó szerkezetének mára elkerülhetetlenné vált bedőlését.
Ennek a halálra ítélt rendszernek a működése alapvetően arra épül, hogy a bankrendszer által folyamatosan pumpálják a semmiből teremtett hitelpénzzel, ezzel csaknem korlátlan mennyiségben állítva elő adósságot. Ez a semmiből születő pénztömeg termeli újra folyamatosan önmagát a szabad spekuláció világában, állandó növekedésre ítélve egy emberi értelem számára már felfoghatatlanul komplex rendszerben, ahol az árfolyamok változásaira naponta dollárok ezer milliárdjai spekulálnak. A munkaalapú gazdaság hanyatlása közben óriásira nőtt ez a spekulatív pénztömeg, és hatalmas vagyon koncentrálódik ezáltal nagyon kevés kézben, melynek azonban nagy része csupán megfoghatatlan digitális adatként létezik a maga virtuális valóságában. Szükségessé vált ezért, hogy ez az ingatag lábakon álló, gigantikus pénzmennyiség reális gazdasági vagyonként, illetve valódi hatalmi befolyásként definiálja újra magát egy számára megfelelően lefektetett értékrend alapjain. Erről szól tulajdonképpen az új világrend kialakítása. A folyamat része lehet később akár a törleszthetetlen adósságok jól meghatározott feltételekkel való elengedése is. Jelenleg csillagászati összegek keresik befektetésként a megtérülést zöld technológiákban a fenntarthatóság és a klímakonszenzus jegyében, mely elvekkel és a rájuk épülő globális egyezményekkel már szinte lehetetlen és alapvetően ésszerűtlen is szembemenni.
Nagyon is érthető, hogy a spekulatív gazdaságból formálódó új rend a stabilitást keresi, ezért már nem igazán felel meg számára az ingatag liberalizmus. Ennek jeleként, a gazdasági elvek átalakulása mellett egyértelműen megmutatkozik a társadalmak központi irányítás alá való szervezésére irányuló igyekezet is. Ma, a járvány okán már egyáltalán nem tűnik sci-fibe illőnek a társadalom ellenőrzés kiszélesítése a digitális megfigyelés által, még inkább egy a világon mindenhol használandó, egységes elektronikus személyazonosító rendszer kiépítése, ami bizony szépen halad előre a globális vakcinázás kíséretében, gondoljunk csak az oltottság igazolására szolgáló eszközökre. A járvány terjedésének megakadályozása ürügyén az érintés nélküli fizetés előretörése a nehezen ellenőrizhető készpénzforgalom visszaszorítását célozza, ami elérhető közelségbe helyezi a készpénz teljes kivonásának régóta dédelgetett álmát. Ezzel egyben elhárulhatna a legnagyobb akadály a jelentős mértékű negatív kamatok alkalmazása elől, ami által egy új szintje nyílhatna a jegybanki alapkamat csökkentésre és infláció növelésre épülő gazdaságösztönzésnek. Ez persze a kisebb mozgásterű kereskedelmi bankok eltűnése mellett könnyen eredményezheti a hagyományos megtakarítással és befektetéssel rendelkező középosztály leszakadását, és akár az infláció elszabadulásával az általános elszegényedést is. Nem újkeletű tendencia a pénzeszközök elértéktelenítése azáltal, hogy folyamatosan töltik a gazdaságba a fedezetlen, semmiből létrehozott jegybankpénzt. A jelenlegi, értéküket veszítő fizetőeszközök helyét könnyen lehet, hogy egy blokklánc technológián alapuló digitális valuta veszi majd át, ami egy tökéletesen lekövethető forgalmú fizetőeszköz szerepét töltheti be. A fokozódó elszegényedés és egyre nyíló társadalmi olló okozta feszültséget lehetséges, hogy a feltétel nélküli alapjövedelem intézményével próbálják majd enyhíteni, amelyhez hasonló, a társadalom kisebb-nagyobb részét érintő kísérleteket a világ több államában lefolytattak már (pl. Finnország, Kenya, India, Hongkong, Mongólia, stb.), illetve számos országban folynak jelenleg hasonló tesztek (pl. Egyesült Államok, Brazília, Spanyolország, Olaszország, Németország, Irán, Dél-Korea, stb.). A feltétel nélküli alapjövedelmet akár összekapcsolhatják majd egy Kínában már most is sikeresen működő társadalmi kreditrendszerrel, vagyis így a társadalmi rendnek való megfelelés alapján biztosíthatnák az egyén számára a kifizetését. A jövőben tehát jelentősen fokozódhat a társadalom függése az államtól és kiszolgáltatottsága az azt irányítók felé, miközben a globalizáció egy újabb fokozatra kapcsol, fokozatosan lecseréli korábbi eszközrendszerének nagyobb részét, és a megszokott monetáris módszerekkel az utolsó szuszt is igyekeznek kipréselni a liberális piacgazdaságból.
Valójában a kapitalizmus alapvető problémái helyi szinten még kezelhetőek lehetnének, ám az igazi probléma abból fakad, hogy bizonyos vállalatok és befektetői körök kiszabadultak a lokális közösségek felügyelete alól, magasan a nemzetek fölé nőttek, folyamatosan korrumpálják az államok vezetését, valamint a nemzetközi szervezeteket, és teljesen felszámolják a piaci verseny feltételeit. Ésszerűen hangzana ezen erők megregulázása egy globális emberi összefogás keretében a politika és a jog erejével, ami előretolja a világkormányzás ügyét. Viszont egy alakuló globális kormányba vajon nem egyértelműen azok emberei kerülnének, akik a gondok okozói? A globalizmus problémái nem orvosolhatóak még több globalizmussal.
Hibái ellenére a kapitalizmust egyáltalán nem érdemes kidobni, hiszen a legsikeresebb gazdaságszerveződési formának tűnik. Minden más próbálkozás általában az egészséges gazdaság legfontosabb működtető elemét, a versenyt száműzte eddig, ami pedig egyben a természetes létszerveződés és minden fejlődés alapját jelenti. Jelenleg egy társadalom számára talán a legfontosabb lépés, a globalizáció eszközévé degradált állam visszaszerzése. Egy nemzeti közösség végső mentsvára és fejlődésének nagyszerű eszköze lehet az okos állam, a maga gazdaságszabályozó erejével, ami pont annyira szól bele a gazdaság életébe, amennyire arra szükség van. Úgy gondolom, hogy a 21. század – minden ellentétes, a globalizáció felé ható folyamat és törekvés ellenére – a lokalitás évszázadává kell váljon, ugyanis csak ezáltal lehet túlélni a globális kapitalizmust és azt, ami utána jöhet.