A Nemzeti Erkölcstelenség Rendszere

Igazuk van a Budapesten kifordult szexualitásukat büszkén felvállalva vonulóknak abban, hogy komoly gond van a magyar társadalommal. Csakhogy teljesen más értelemben, mint ahogy ők azt gondolják. Vajon a velük szemben tanúsított ellenséges érzéseken kívül mi az, amit fel tud mutatni ez a nemzet az ember teljes lealacsonyodásával szemben, aminek egyik indikátora az LMBTQ(...) mozgalom politikai és kulturális térnyerése?

Világunk kifordult önmagából, társadalmaink teljesen átalakultak az elmúlt bő kétszáz évben a társadalmi osztályok eltűnésével. A korábbi elitek felszámolásával, akik a műveltség, a kultúra fáklyahordozói voltak, az emberi civilizációk gyors szellemi hanyatlásnak indultak. Már régen meghaladtuk az ezzel beköszöntő polgárság korát, amikor is polgárnak lenni – legalábbis a szó igazi értelmében – még bizonyos fokú civilizációs nívót jelentett. Magunk mögött hagytuk az ezután következő proletariátus korát is, ami egy újabb alászállással leváltotta a polgári létet, viszont talán egyetlen értékeként elkönyvelhetjük, hogy még értéket adott az emberi munkának. Ma a rangot és a társadalmi különbségeket csupán egyetlen dolog, az anyagi javak feletti kontroll mértéke adja, és a bársonyszékekben ugyanaz a szellemi söpredék ül, mint akiknek az élete felett pezsgőt szürcsölve döntenek. Egyetlen dolog jelenti a társadalomban való felemelkedést: anyagi erőforrásokhoz jutni bármi áron, értékteremtő munka és a valódi társadalmi szerepvállalás áldozata nélkül. Ma már szinte egyedül ennek képessége, illetve ehhez való viszonya határozza meg az ember értékét.

A magyar társadalom az összes hasonló változáson átment közösség közül is a legroncsoltabb állapotban lévők közé tartozik. A 2010 óta regnáló kormány által felépített gazdasági elittől hiába várja bárki, hogy a kultúra építőivé, a szellemi értékek felkarolóivá és letéteményeseivé váljanak. Ékes példája ennek kilátástalanságának a kormány által leggazdagabb magyarnak felépített Mészáros Lőrinc nevű szellemi toprongy. Ne úgy értse bárki szavaim, mintha a korábban, az elcsalt rendszerváltásnak köszönhetően jelentős gazdasági előnyökre szert tett, és közvetlenül azt követően megerősödött elit minőségibb emberekből állna szerintem!

A magyar nemzet rendkívül súlyos erkölcsi válságban van, melyet tetéz, hogy láthatóan tudomást sem hajlandó venni erről. Az alig leplezetten működő rendszerszintű korrupció és a magyarságtól csak 2010 óta ellopott tízezer milliárdok felett egyszerűen szemet huny az úgymond nemzeti oldal nagy része, és teljesen megelégednek a fejük felett zajló nemzeti politizálás látszatával. Ugyanúgy szemet hunynak a NER politikusainak minden felszínre került erkölcstelensége felett. Ha a minta családapaként eladott Borkai Zsolt győri polgármesterként közpénzből, bekokainozva prostituáltakkal koitál egy adriai hajókiránduláson, még újra is választják. Meg sem ingatja a kormányzó pártok népszerűségét, ha a keresztény, nemzeti értékeket viselő alaptörvény megalkotója, Szájer József meztelenül menekül el a rendőrség elől egy brüsszeli homoszexuális drogpartiról. Ha a magyar állam 2017-ben kinevezett perui nagykövetéről kiderül, hogy pedofil és a gyermekpornográfia lelkes támogatója, börtön helyett megússza egy csekély pénzbüntetéssel, és a kormányt megrázó népfelháborodás megint csak elmarad. Nemcsak a magyar politika képmutatása mögötti totális elvtelenségét mutatja mindez, hanem a magyar társadalom erkölcstelenségét és az önmagával való őszinte szembenézésre való képtelenségét is. Sokkal könnyebb persze léhán befogadni a propagandát, a keresztényi erkölcsösség önhittségével eltelve, kényelmesen helyet foglalni a NER-színházban, és a világforradalom kezdetét várni Brüsszel és a kormány cicaharcától, mint megmérni az ország valós helyzetét, és szembenézni nemzetünk lealjasodásával. Ha viszont ezt elmulasztjuk, nincs értelme tovább magyar nemzetről beszélnünk.

A legfontosabb az lenne, hogy az állandó ellenségkeresés és kifele mutogatás helyett őszintén feltárjuk a nemzetromlás folyamatát, ennek valódi okait, és megkeressük a kiutat a kialakult helyzetből. Fel kell ismernünk mindannyiunk egyéni felelősségét ebben, és azt, hogy mit tehetünk egyénileg és közösen is nemzetünk felemeléséért.