A nemzeti konzervatív kormányzás margójára  avagy a tízéves orbáni állam, a globalista liberálbolsevizmus és a kiüresedett nemzeti konzervativizmus szerelemgyermeke

Nemrég lett tízéves az alaptörvény, és hamarosan ugyanezt a szép kort tölti be az általa létrehívott orbáni állam. E decennium alkalmával végképp ideje mérleget vonni a tizenegy éve tartó, nemzeti konzervatívként aposztrofált kormányzásról, és tömören összefoglalni azt.

A két cikluson át tartó, katasztrofális szocialista (beleértve az egy éves szakértőinek hazudott) kormányzást követően, 2010-ben nagy bizalmat kapott Fidesz-KDNP kabinet elődei elszámoltatását tűzte zászlajára. Ebből a szépen hangzó ígéretből azonban semmi sem valósult meg, az ismertté vált korrupciós ügyek, vagy éppen a 2006-os rendőri túlkapások miatti felelősségre vonásokkal azóta is adósak a magyar nép felé. A nemzetközi vállalatok és bankok heves indulatokkal köztudatba dobott megadóztatása is jórészt csupán ígéret maradt, míg a nemzetgazdaság régen várt megerősítése helyett csúcsra járatta elődei politikáját bizonyos multinacionális vállalatok helyzetbehozatalával, ezzel növelve a magyar gazdaság külföldnek való kitettségét. A devizahitel károsultaknak ígért segítség helyett a forintosítást mindössze a probléma szőnyeg alá söpréseként értékelhetjük, míg a kilakoltatások tovább zajlottak, és a hajléktalanság kriminalizálva lett. Az egészségügy egy óriási megoldatlan probléma azóta is, amiben pozitív irányba mutató változtatás nem történt, csupán szisztematikus rombolás.

A kormány büszkeséggel propagált családpolitikáját is erőtlen és látszatintézkedések jellemzik. A családi otthonteremtési kedvezmény mindössze az ingatlanárak felverésére volt elég, így a kormány bankszektorban és építőiparban érdekelt oligarchái jártak vele a legjobban. Emellett a családi adókedvezmény, ami ugyan valós segítséget jelent a nagycsaládoknak, a hibás adópolitikára helyezett sebtapasz csupán. Bárhogy is hangoztatják, hasonló intézkedésekkel nem lehet megállítani a népességfogyást, ehhez átfogó, mélyreható reformokra lenne szükség, miket láthatóan igyekszik megúszni a kormány. Ezzel szemben az általuk fokozatosan elfoglalt médiahálózatokon keresztül minden hangszórón dübörög a propaganda, ami a legelemibb intézkedést is felnagyítva egy működő, sőt mi több épülő ország érzését próbálja mindenáron kelteni. Valós haszna mellett ennek a propagandagépezetnek a terméke volt a déli határra felhúzott kerítés is, amivel a kormány hosszú időre elhallgattatta, sőt maga mellé állította nemzeti érzelmű kritikusait. Az illegálisan hazánkba özönlő migránsáradatot ugyan egy nagy médiaélményt biztosítva ezzel megállították, de a letelepedési kötvénnyel sikerült üzleti alapokra helyezniük országunk bevándorlókkal való elárasztását. A külföldiek földszerzésének és növekvő ingatlanfelvásárlásának megakadályozására sem volt semmilyen kormányzati szándék.

A kormány gazdaságpolitikája részben globalista érdekeket szolgál, részben bolsevik hatalomépítési technikát követ a stratégiai ágazatok kormányközeli személyeknek való átjátszásával, gyakorlatilag a valódi nemzeti tőke totális kiszorításával és teljes ellehetetlenítésével.

A jelenlegi kormányzás mindössze hangoztatott jelszavaiban nemzeti vagy konzervatív, ahogy az alaptörvény is csak megtévesztésül visel ráaggatott nemzeti értékeket, egyébként bújtatva neoliberális, globalista érdeket szolgál, és elegáns könnyedséggel nyit ajtót egy fasisztoid jogrend kiépítésének. Mindez önmagában is egy külön írást érdemelne, ahogy az alaptörvény megalkotása körüli jogi anomáliák, illetve közjogi érvényességének, avagy érvénytelenségének kérdése is. A magyar kormányzás valójában a globalista elit egy sikeresnek tűnő próbálkozása a rebellis nemzeti erők altatására. Ehhez szükségük volt egy politikusi generáció felnevelésére, és azok nem minden haszontól mentes szolgálatára, valamint egy enervált társadalom nemzetfogalmának kiüresítésére.

Azok, akik nemzeti konzervatív kormányzást látnak ma hazánkban, bizonyára nagy nemzeti élményként fognák fel a melegfelvonulást is, a nemzeti és keresztény értékek hirdetőiként ünnepelnék a résztvevőket, ha azok nemzeti színű tangában, zsoltárokat énekelve vonaglanának végig Budapest utcáin.