Az új világrend doktrínája és Magyarország Alaptörvénye

A termelő kapitalizmust váltó spekulatív kapitalizmus mára tagadhatatlanul túlnőtte a fenntarthatóság kereteit. A teljesen pénzpiaci alapokra helyezett, globálissá fejlődött és átláthatatlanul komplexszé vált gazdasági struktúrát egyértelműen a teljes összeomlás fenyegeti. Ennek felismeréséből is formálódik a sokat emlegetett új világrend, ami mindenek előtt azt szolgálja, hogy a szabad spekuláció világában csillagászati méretűre hizlalt és könnyen értéküket vesztő pénztömegek bizonyos kezekben lényegesen stabilabb hatalmi eszközökké válhassanak.

A globális elitet alkotó érdekcsoportok – a gazdaság bekebelezésén túl – mára kinevelték az országok élére az érdekeiket tökéletesen kiszolgáló politikus réteget. Klaus Schwab, a Világgazdasági Fórum alapító elnöke által 1992-ben létrehozott Globális Vezetők a Holnapért elnevezésű iskola, melyet 2004-től Fiatal Globális Vezetők néven alapítottak újra, pontosan ezt a feladatot látta el. Politikai tisztséget betöltők mellett az üzleti élet szereplői, médiaszemélyiségek, hírességek, művészek, aktivisták és a technológia úttörői közül választottak a program résztvevői közé. Már az első kurzuson olyan azóta meghatározó politikai szereplőkké avanzsált személyek kaptak helyet, mint Angela Merkel, Nikolas Sarkozy, Tony Blair, Vladimir Putin, José Manuel Barroso vagy éppen Orbán Viktor. A Fiatal Globális Vezetők névsorában pedig hasonlóan érdekes neveket találunk, mint Justin Trudeau, Sebastian Kurtz vagy Emmanuel Macron.

Az államvezetés korrumpálása, illetve a megfelelő emberek kiképzése és pozícióba állítása után már csak egyetlen védőbástya maradt, ami feltarthatja még a társadalmat alkotó egyén globalista érdekeknek való totális alávetését célzó folyamatot. Ez pedig a jog ereje és a jogállamiság. Jóideje törekednek azonban már ennek a védőbástyának a lebontására, illetve úgy igyekeznek alakítani azt a törvényhozás adta lehetőségekkel, hogy minél inkább ellehetetlenítsék a nemzeti önrendelkezést, és az egyén kezéből teljesen kivegyék a saját élete feletti kontrollt. A társadalmakat érő fenyegetések és az újra és újra felbukkanó vészhelyzet álarca mögött is ez az igyekezet áll. Az a legkívánatosabb, ha maga a társadalom követeli ki a nagyobb szigort, ami látszólag védelmet nyújt számára, megóvja a rátörő veszedelemtől. Legyen az akár a terrorizmus, és gondoljunk ennek kapcsán a 2001. szeptember 11-ét követően jelentős társadalmi szimpátiát maga mögött tudó, az USA kongresszusán könnyedén átvitt, George W. Bush amerikai elnök által már október 26-án aláírt "hazafias törvény"-re, mely a terrorizmus elleni védekezésre hivatkozva jelentősen megkurtította az állampolgári szabadságjogokat, lehetőséget adva a kormányzati szerveknek tömeges lehallgatásokra, megfigyelésekre, pénzügyi tranzakciók követésére, a tulajdonos tudta nélküli házkutatásokra, letartóztatásokra és vádemelés nélküli, korlátlan idejű fogvatartásra. Láthattuk azt is legutóbb, hogy a járvány ürügyén hogyan igyekeznek világszerte jelentősen csorbítani az állampolgári jogokat. Megtapasztalhattuk, hogy kapcsol át a liberális demokrácia vészhelyzeti üzemmódba és válik egyik napról a másikra egy lényegesen diktatórikusabb rendszerré. Kijelenthetjük, hogy a COVID-19 etekintetben is egy globális kísérlet volt, ami viszont még közel sem ért véget...

Egy olyan kísérlet zajlik a világ demokratikus országaiban, ami Magyarországon már jelentősen előrehaladott állapotban van a 2012. január 1-jével, az Alaptörvény életbe léptetésével megvalósított államcserével. Az Alaptörvény értelmében - az országgyűlési képviselők mindössze kétharmados szavazati többségével - tulajdonképpen úgy alakítják az állam működését, ahogy csak kívánják. Az új választási törvény pedig jelentősen megkönnyítette a kétharmados parlamenti többség megszerzését. Ezzel a 2010-óta kormányzó pártok egy jelentős fegyvert adtak a globalisták kezébe a magyar társadalom ellehetetlenítésére. Ennek belátása persze nehézséget okozhat a kormánypártok elfogult szavazóinak, akiket meghat, hogy bizonyos nemzeti értékeket – persze szándékos megtévesztésként – az Alaptörvényben rögzítettek, valamint akik felülnek a kormány globalistákkal folytatott – inkább csupán eszmei színtéren zajló – látszatharcának. "Magyarország előre megy, nem hátra" – szól az unalomig hallott szlogen, miközben ahelyett, hogy a lényeges gazdasági, monetáris és társadalompolitikai ügyek mentén előremozdítanák a nemzet sorsát, valójában szélesre tárják a kaput a globalista érdekek előtt, azok oldalára állva, akik könnyedén átlépnek a kormány által mímelt viaskodások felett.

Talán a túlzott megfelelni akarás számlájára írható az a kapkodás, aminek okán hibát követtek el: jogalap nélkül, jogi és társadalmi felhatalmazás híján hajtották végre a fent említett alkotmányos fordulatot. Ez pedig nem elhanyagolható kockázatot jelent a folyamatot távolról vezérlő globalista érdekcsoportok számára, mivel bizonyos mértékig az általuk kialakított rendet veszélyezteti az ezáltal igencsak ingatag lábakon álló magyar alkotmányosság. Egy érvénytelenül létrehozott, ezért jogilag nem létező állam bizony problémásan értelmezhető, mint a nemzetközi jog alanya. Egy ilyen – egyébként saját meghatározása szerint jogelőd nélküli – állam nehezen definiálható bármely nemzetközi szervezet tagjaként. A közjogilag érvénytelen Alaptörvénnyel létrehozott Magyarország nevű állam, ennek ellenére képviselőket delegál az Európai Parlamentbe és jelentős mennyiségű támogatást vett át az Uniótól.

A magyar vezetés támadásával a globalisták kezében lévő Unió tulajdonképpen a kialakított rendet védi egy olyan állammal szemben, ami a fentiekből kifolyólag is még bizony okozhat problémákat számára. A kormány persze – a hazánkban elég erőteljes unióellenes hangulatra támaszkodva – kiválóan használja fel ezt az offenzívát népszerűségének növelésére.

Azoknak az elfogult kormánypárti szavazóknak, akik nem értik, az Alaptörvény miért jelent egy jogi fegyvert a globalista érdekcsoportok kezében a magyarsággal szemben, azt érdemes végiggondolniuk, vajon mire adna lehetőséget, és hogyan alakítanák az országot általa egy kétharmados ellenzéki hatalomváltás esetén. Így érthetővé válik az is, hogy miért nincs valódi alkotmányozó szándék egyetlen ellenzéki politikai erő részéről sem, illetve miért nem akarják valójában az Alaptörvényt lecserélni. Úgy gondolom viszont, hogy egyelőre a jelenlegi politikai szerep is egészen elfogadható az ellenzéki pártok számára és nem törekednek valójában kormányzásra. Addig nem is lesz a hatalom összetételében jelentős változás, amíg a hazánk feletti valódi hatalmat gyakorló globalista érdekcsoportok számára megfelel a jelenleg regnáló politikai kör.

Ez az általuk célzottan a kormányzásra felkészített politikai csoport remekül használva és kontrollálva a nemzeti érzelmeket, egy olyan rendszert épített ki hazánkban, amely nagyszerűen és okosan álcázva szolgálja a globális elit érdekeit és az ország erőforrásainak kiszivattyúzását. Cserébe ez a politikai kör megkapta a lehetőséget, hogy saját zsebeiket is rendesen megtömhessék. A kétharmados parlamenti többséggel bármikor módosítható Alaptörvénnyel pedig lényegében már az új világrend jogi doktrínája került bevezetésre hazánkban.