Magyar Péter és a NER 2.0

A parlamenti választások közeledtével mindenképpen foglalkozni szeretnék Magyar Péterrel, a Tisztelet és Szabadság (TISZA) párt elnökével és politikai működésével, aki az elmúlt közel két évben remekül ragadta meg és fogta össze a kormánnyal elégedetlenek egyre növekvő tömegét. Magyar Péter, Varga Judit volt igazságügyi miniszter exférje, a Fidesz berkeiből érkezve robbant be a köztudatba 2024 februárjában, közvetlenül Novák Katalin kegyelmi botrányát követően, amikor is kiderült, hogy Novák köztársasági elnökként korábban kegyelmet adott Kónya Endrének, akit a bicskei gyermekotthonban történt pedofil bűncselekményekben való segédkezésért ítéltek el.

Magyar Péter – akiben saját állítása szerint hosszú ideje érlelődött a NER-rel való szakítás – ugyan látszólag a semmiből tűnt fel a politikai harctéren, de már a 2024. március 15-én megtartott zászlóbontásakor is érezhető volt, hogy igen erős hátszelet tudhat maga mögött. Hatalmas tömeg jelent meg ezen az ünnepi rendezvényen a fővárosban az Andrássy úton, és mint érdeklődő, jómagam is ott voltam, hogy élőben hallgassam meg Magyar beszédét. Látva az ott felvonultatott, csak a legnagyobb eseményeken tapasztalható technikai arzenált, már a helyszínen felmerült bennem a kérdés, hogy vajon ki finanszírozta ezt a sok tízmilliós költségvetésű rendezvényt? Hiszen bizonyára nem egyszerű, bérből élő emberek támogatásából – amit egyébként nem is lett volna ideje összegyűjteni –, és nem is Magyar Péter saját pénzéből valósulhatott meg. Hogy kik szolgáltatták hozzá az anyagi bázist, és egyáltalán milyen gazdasági szereplők állnak Magyar Péter mögött, ezzel kapcsolatban a mai napig nagyjából csak találgatni lehet, hiszen a TISZA vezetője az ezzel kapcsolatos kérdésekre rendre kitérő választ ad. De bizonyára Magyar olyan nagytőkések támogatását is élvezi, akik nem igazán érezhetik magukat a NER nyerteseinek.

Azzal kapcsolatban viszont már annál többet tudunk, hogy kik vállalnak szerepet a TISZA párt működésében, illetve kikkel keresik az együttműködést. A pártnak olyan személyeket sikerült korábban leigazolnia, mint Ruszin-Szendi Romulusz volt vezérkari főnök, aki a biztonságpolitikai szakértőjük, vagy Dávid Dóra, a Facebook-ot működtető Meta jogtanácsosa, aki EP-képviselő lett a színeikben, de ott van például Kármán András is, a párt költségvetési és adópolitikai szakértője, aki korábban a második Orbán-kormány nemzetgazdasági államtitkára volt, és jelenleg az Erste Lakástakarékpénztár Zrt. elnöke, valamint az Erste Bank fő részvényese. Magyar Péter mellettük olyan személyekkel ült le egyeztetni, mint Orbán Anita, a Vodafone globális kormányzati kapcsolatokért felelős vezetője, vagy Kapitány István, a Shell korábbi globális alelnöke.

A Lehet Más a Politika volt társelnöke, Schiffer András szerint aggasztó, hogy a TISZA nagyon is felvállaltan olyan arcokkal keresi az együttműködést, illetve működik már most is együtt, akik nyilvánvalóan a globális tőke érdekeit szolgálják, akik esetenként olyan multicégekben voltak, vagy vannak jelenleg is nagyon komoly pozícióban, melyek a világ legnagyobb vagyonkezelőjének, a BlackRocknak, illetve a Vanguardnak és a Goldmann Sachsnak az érdekeltségébe tartoznak. Ezek a globális óriások ugyanis akkora befolyással bírnak, hogy akár választásokat is képesek eldönteni. Ékes példája ennek a BlackRockból a német kancellári székbe ültetett Friedrich Merz.

A volt LMP-s politikus szerint az Orbán-kormány és a TISZA között a nemzeti és a nemzetközi nagytőke ellentéte éleződik ki. Nyugaton az jellemző, hogy a multinacionális nagyvállalatok, a globális magántőkealapok megvásárolják a politikát, illetve a saját embereiket ültetik be a döntéshozói székekbe, akik önálló politikai akarat nélkül irányítják az államok működését. Ezzel szemben hazánkban a politikai hatalom felépítette a feléje elkötelezett és a politikai döntésektől teljesmértékben függő nemzeti nagytőkét, amelyre támaszkodhat, és ezért cserébe egy valódi gazdasági versenytől mentes virtuális játszóteret biztosít számára. Emellett a politikai hatalom persze hazánkban is összefonódik a globális nagytőkével, hiszen folyamatosan megköti vele a saját üzleteit, hogy magának ezzel mozgásteret biztosítson. Mivel nem építenek valódi magyar gazdaságot, így tulajdonképpen folyamatos függésben maradnak a multinacionális tőkétől. Tehát ez a fenti ellentét, vagyis a nemzeti és nemzetközi tőke szembenállása valójában csak látszólagos, ahogy az Orbán-kormány globalizációellenessége sem hiteles.

Schiffer szerint ha valaki a következő parlamenti voksolást a TISZA és a Fidesz közötti választásra egyszerűsíti le, akkor a kérdés számára akár a következőképpen is hangozhat: "a globális nagytőke rezidenseire cseréljük-e a hazai irányított, felhalmozó kapitalizmus hűbérurait?"

Magyar Péter kiválóan ragadta meg a figyelmet azzal, hogy olyan problémákról beszél, amiket szinte mindenki lát, illetve a saját bőrén is tapasztalhat. Ilyen például a közoktatás helyzete, az egészségügy állapota, a mindent elárasztó kormánypropaganda és a kormánymédia túlsúlya, vagy a rendszerszintű korrupció. Ezen problémák folyamatos tematizálása mellett pedig egy teljes rendszerváltás ígéretével igyekszik meggyőzni a választásra jogosultakat. De vajon lehet-e rendszerváltásról beszélni anélkül, hogy ezt a populista hangvételt kicsit félretéve alkotmányos problémákkal is foglalkozzunk? Legelőször is érdemes lenne megértetni az emberekkel azt, hogy mi is történt 2012. január 1-et követően, vagyis az Alaptörvény életbeléptetésével.

Hogy nagyon röviden összefoglaljam: az előzetesen rendszerváltást ígérő, 2010-től regnáló hatalom a Magyar Köztársaság leváltására az Alaptörvénnyel tulajdonképpen létrehozott egy nem jogfolytonos "Magyarország" nevű új államot, amely magához ragadta a Magyar Köztársaság intézményrendszerét. Amellett, hogy az Alaptörvény utat nyitott számukra a jogállami keretek lebontásához és a kizárólagos hatalom kiépítéséhez, a céljuk ezzel voltaképpen a magyar állam minden tulajdonának egy magánállamba való kiszervezése volt.

Azonban már az Alaptörvény megalkotásakor súlyos hibákat követtek el. Ahogy azt annak idején Geri Tibor, a Szabadság mozgalom vezetője elsőként – részletesen, törvényi hivatkozásokkal – megfogalmazta: a Magyar Köztársaság Alkotmánya, amire támaszkodva megalkották Magyarország Alaptörvényét, nem teszi lehetővé országgyűlési képviselők számára új alaptörvény megalkotását, csupán az alkotmány módosítását. A Magyar Köztársaság Alkotmánya szerint ugyanis kizárólag a nép rendelkezik alkotmányozó hatalommal - az Alaptörvénnyel tulajdonképpen ettől a hatalmától is meg akarták fosztani a magyar népet. Mivel a Magyar Köztársaság Alkotmánya egyben a magyar állam érvényes alaptörvénye, így másik alaptörvényt a képviselők – akik egyébként felesküdtek az alkotmányra – nem fogadhatnak el. Ha nem vesszük számításba a 2011-ben elfogadott Alaptörvénnyel kapcsolatos egyéb súlyos problémákat, akkor már mindössze ezen okból is Magyarország Alaptörvénye közjogilag érvénytelen, vagyis egy joghatás kiváltására alkalmatlan dokumentum. Mivel tehát jogilag semmis, vele a Magyar Köztársaság Alkotmányát nem sikerült hatályon kívül helyezniük, így a Magyar Köztársaság – melynek egyébként az Orbánék által alapított "Magyarország" nevű fantomállammal szemben érvényes nemzetközi szerződései vannak – még mindig a törvényes magyar állam. Hozzátenném mindehhez azt is, hogy annak, amit ezzel az államcsínnyel és ennek folyományaként a jelenleg is működő illegitim hatalom művelt, a közjogi következmények mellett, rájuk nézve súlyos bűntetőjogi felelőssége is van.

Ahogy azt a kormányközeli körökből nem is oly régen kiugrott Magyar Péter többször is megfogalmazta, szerinte az Alaptörvénnyel nincsen probléma. A 2025. március 15-i beszédét követően egy interjúban azt is elmondta, hogy az alkotmányozás kérdését nem igazán tartja fontosnak, mivel ez egy hosszú, társadalmi egyeztetést is igénylő folyamat, és vannak ettől égetőbb problémák, hiszen "nem az alkotmányon múlik, hogy lesz-e WC-papír a kórházakban, vagy hogy korruptak-e a politikusaink". Ahogy korábban egy Alaptörvény érvénytelenségével kapcsolatos kérdésre válaszolva is kifejtette: "ez az állam nem illegitim", egyébként meg "nem az a fontos, hogy milyen az alkotmányunk" - szerinte "a jelenlegi jogszabályokkal egy nagyon jó országot lehetne építeni", ha azok, akik az országot irányítják, betartanák a jogszabályokat.

Magyar Péter rendszerint tömény populizmussal söpri félre a magyarság sorskérdését jelentő alkotmányos problémát, ahogy az lényegében az országjárása alkalmával 2025. október 10-én Baján Geri Tiborral folytatott – egyébként elég rövidre sikerült – vitája alkalmával is történt. Ekkor is a már korábbról ismert kórházas klisét vette elő végül.

Talán le se kellene írnom, hogy amit a korrupció kapcsán többször is megfogalmazott, milyen elképesztő naivitásról árulkodik, ami persze nagyon is lehet, hogy csak álnaivság. Hiszen nem csupán arról van szó, hogy a hatalmon lévők nem tartják be a törvényeket, hanem sokkal inkább úgy áll a helyzet, hogy a saját érdekeiknek megfelelően, a maguk számára alakítják a jogi kereteket, akár azt is mondhatnánk, hogy a tisztességtelenségükhöz írják a jogszabályokat, így törvényesítve a korrupciót. Ha kellő mélységben vizsgáljuk azt, hogy miért nem működnek fékek és ellensúlyok, illetve, hogy alapvetően mi biztosítaná annak feltételeit, hogy tisztességes emberek dolgozzanak döntéshozói pozícióban, akkor máris alkotmányos problémáknál járunk. Persze ennek felismerése – vagy talán csak a nyilvános beismerése – láthatóan távol áll Magyar Pétertől, és ez nem hinném, hogy idővel – főleg a hatalom egyre erősödő vonzásában – majd változna.

A TISZA szimpatizánsai között rengetegen vannak, akik a jelenlegi kormány elszámoltatását várják a párt hatalomra kerülésétől. Ez egy nagyon is jogos elvárás, amit Magyar Péter ígéretei nagymértékben fel is erősítenek. 2010-ben Orbán Viktor és a Fidesz-KDNP elsősorban Gyurcsány Ferenc elszámoltatására kapott kétharmados felhatalmazást. Ebből aztán persze semmi sem valósult meg. Az elszámoltatás elmaradásának egy nagyon fontos tényezője az volt, hogy Orbánnak nagyon is szüksége volt a korábbi miniszterelnök jelenlétére a politikai életben. Szüksége volt ugyanis arra, hogy Gyurcsány hatalomba való visszatérésének állandó fenyegetése, az ettől való – egyébként nagyon is érthető – választói félelem folyamatosan megerősítse a kormány támogatottságát. Úgy gondolom, hogy megválasztása esetén Magyar Péternek is szüksége lehet egy hasonló mumusra, méghozzá Orbán személyében.

Tegyük hozzá azt is, hogy egy hatalom azért sem törekszik mindenáron elődjének elszámoltatására, mert ha sikerrel zárul az ezirányú törekvése, akkor ő is elszámoltatható lesz. Ezt pedig a kormányok általában igyekeznek elkerülni.

Persze ez nem jelenti feltétlenül azt, hogy a TISZA ne törekedne valóban az elszámoltatásra, hiszen tény, hogy a jelenlegi hatalom a kiszervezett közvagyonnal már jó előre bebetonozta magát, így egy következő rezsimnek az elszámoltatásuk nélkül bizony nem sok mozgástere marad. Viszont a jelenlegi kormány elszámoltatása – úgy ahogy azt Magyar Péter ígéri – azért lenne a TISZA számára különösen nehéz, sőt igazság szerint szinte megugorhatatlan feladat, mert Orbánék mindent a maguk által kialakított jogi kereteknek megfelelően tettek.

Ugyanakkor a TISZA naiv elképzeléseivel – vagy talán inkább csak alaptalan ígéreteivel – szemben van az elszámoltatásnak egy sokkal egyszerűbb útja, ami jelenleg viszont Magyar Péter ellenállásába ütközik. Ez az Alaptörvény közjogi érvénytelenségének a kimondásával indulhatna el. Ugyanis, ha az Alaptörvény érvénytelen, akkor 2012. január 1-től, vagyis az életbeléptetésétől számítva minden jogi aktus is semmis, tehát így teljesen felesleges lenne aprólékos munkával, tüzetesen vizsgálni minden egyes intézkedést, jogszabályt és szerződést. Ez lenne a legegyszerűbb módja az ellopott ezermilliárdok, akár az alapítványokon keresztül magánkézbe juttatott állami vagyon visszaszerzésének is. Ehhez viszont Magyar Péternek először is a nyilvánosság előtt el kellene ismernie az Alaptörvény érvénytelenségét. Ám miért is tenné ezt, ha választási győzelme esetén az számára is kizárólagos hatalmat biztosítana? Mindenesetre a TISZA szimpatizánsainak, ha valóban elszámoltatást és tényleges rendszerváltást akarnak, akkor mindenképpen meg kell követelniük Magyar Pétertől ezt a lépést!

Úgy gondolom, ha netán egy szükségállapot esetén nem marad el az országgyűlési választás, akkor a TISZA hiába nyer akár kétharmaddal is, ettől valódi rendszerváltást – úgy, ahogy azt Magyar Péter ígéri – nem remélhetünk. Egy illegitim rendszer érvénytelen választásán induló párttal kapcsolatban egyébként nem is nagyon lehetnek ilyen számításaink. Persze voltak már nagy fordulatok a világtörténelemben, de Magyar Péter eddigi politikai működése egyáltalán nem efelé mutat. Véleményem szerint a TISZA kormányra kerülése a jelenlegi rendszer legitimálását jelentené, és legfeljebb csak egy finomhangolás történne rajta, kisebb jóléti intézkedésekkel, illetve a globalista érdekeknek is jobban megfeleltetve. A kormányváltást rendszerváltásnak hazudva pedig néhány évre elaltatnák a tényleges változást akaró embereket.

A közelgő országgyűlési választás ezért – ahogy azt Geri Tibor is megfogalmazta – tulajdonképpen a jelenlegi rendszer megerősítéséről szól. Akár azáltal, hogy Orbán marad hatalmon, akár úgy, hogy Magyar kerül a helyére.

Persze nagyon jól tudom, hogy rengetegen akarják a jelenlegi rezsim bukását, és számukra jelenleg az egyetlen alternatívának a Magyar Péter vezette TISZA tűnhet. Tudom azt is, hogy nagyon sokan hisznek még az illegitim rendszer érvénytelen választásában, és abban, hogy csak ez hozhat számukra kedvező fordulatot. Én nem is szeretnék senkit eltántorítani attól, hogy a közelgő országgyűlési választáson a TISZA jelöltjei mellé húzza be az x-et. Csupán azt szeretném, ha mindannyian tudnák, hogy mi mellett döntenek ezzel.