Rendszerváltás

Aki az ellenzéki összefogás választási győzelmétől várja a jelenlegi rendszer lebontását, az nagyon komoly tévedésben él. Miért bontanák le azt a rendszert, ami nekik is ugyanúgy a korlátlan hatalom lehetőségét biztosítja? Ők nem vágynak másra, mint hogy beüljenek ugyanabba a karosszékbe, az Orbánék által kiépített, az Alaptörvényre felhúzott jogi és politikai struktúra fölé, és építsék tovább ugyanezt a rendszert. Persze némi, a saját szájuk íze szerinti finomítással, legfeljebb csak más néven szólítva ugyanazt a gyereket. Az ellenzéki összefogás választási győzelmével a gazdasági hatalom továbbra is Orbánék kezében maradna. Ennek felszámolásához a jogrendszer szigorítására lenne szükség, ami a jelenlegi ellenzéknek nem érdeke, hisz ezáltal elesnének ugyanazoktól a közpénz-csapoktól, illetve ők is elszámoltathatóvá válnának. Így hatalomra jutásuk esetén nem törekednének másra, mint hogy minden lehetséges módon, minél gyorsabban, minél több gazdasági forrást csatlakoztassanak be saját érdekeltségeikbe, tulajdonképpen megerősítve ezzel a politikai váltógazdaság rendszerét hazánkban.

Még ha szándékukban is állna, képtelenek felszámolni Orbán rendszerét anélkül, hogy alapjainál kezdenék, így hozzányúlnának az Alaptörvényhez. Nemzeti oldalról nehéz támadni az Alaptörvényt anélkül, hogy megértenénk megalkotásának valódi okát, az általa létrehozott orbáni állam működési elveit, valamint foglalkoznánk közjogi érvénytelenségének kérdésével, és az általa történt alkotmányellenes puccsal. Az ellenzék számára viszont létkérdés, hogy ne foglalkozzanak a témával mélységében, és ezáltal ne merüljön fel nemcsak politikai, hanem súlyos büntetőjogi felelősségük is ennek kapcsán. Hiszen ha a közvélemény számára bebizonyosodna az Alaptörvény közjogi érvénytelensége, és hogy általa a jelenlegi kormány alkotmány elleni puccsot követett el, akkor az azóta már több érvénytelen választáson részt vett, és jelenleg is a parlamentben ülő, mindenhez végig asszisztáló ellenzéki pártok politikusainak társtettesekként viselniük kellene ennek a büntetőjogi következményét. Érthető ezért, hogy az ellenzék olyan rendkívüli óvatossággal kezeli az Alaptörvény közjogi érvénytelenségének kérdését, és csak kerülgetik, mindig kellő távolságot tartva tőle. Bármiféle alkotmányozásba ennek okán is csak az Alaptörvény joga alapján, az általa meghatározott módon kezdenének. Kétségem sincs afelől, hogy azzal az új alaptörvénnyel ugyanaz a jogrend, lényegében ugyanaz a neoliberális szemlélet köszönne vissza, ugyanúgy a globalista érdekeket szolgálná, csak nem lenne annyira a nemzeti érzelmekre ható, és egy sokkal liberálisabb értékrendet mutatna fel. Ezzel a menetrenddel viszont esélyük lenne előadni a népnek a rendszerváltás színjátékát.

Nem nehéz belátni, hogy a magyar politikai élet a kölcsönös függés rendszere, amit csakis egy kívülről jövő erővel lehet felszámolni, az eddigi játékszabályok felrúgásával, és egy rövid, rendkívül tudatos átmenet biztosításával. Nem elég kormányt váltani, a teljes rendszert kell lebontani, és egy teljes mértékben a nemzeti érdekeken és az emberiesség alapvető elvein nyugvó, új struktúra alapjait letenni a helyére. Ehhez elengedhetetlen a legszélesebb társadalmi rétegek támogatása és egy forradalmi helyzet kialakulása. A magyar nemzetet megbéklyózó Alaptörvény közjogi érvénytelenségének kinyilvánításával egy új alkotmányt kell adni a népnek, melyet saját maga fogad el szavazás útján, és visszaadja számára a teljes önrendelkezést. A korábbi rendszer felelőseit törvény elé kell állítani, ezzel együtt a politikai színtér teljes megtisztulása szükségeltetik olyan új arcokkal, akik kívül esnek a mai pártpolitikán, nem sikerült őket bemocskolnia a jelenlegi rendszernek, és készek rendíthetetlenül kiállni a nemzet érdekei mellett. Tisztességes, valódi népképviseletre van szükség a parlamentben, az állami pártfinanszírozás eltörlésével. Ha a pártok nem kapnak az államtól közpénzt, mindenképpen a szavazóik közvetlen anyagi támogatására van szükségük, így biztosítva lenne, hogy valóban választóikat képviseljék. Támogatottságuk maximalizálása és ciklusokon átívelő fenntartása érdekében folyamatosan a legszélesebb néprétegek érdekeinek megfelelően igyekeznének működni. Ezzel kiszorítanák a rendszerből a megélhetési politikusokat. Az összes párt bevételeinek és teljes költségvetésének áttekinthetőnek kellene lennie minden választó számára, ahogy a politikusokat is folyamatos vagyoni átvilágításnak kellene alávetni. Visszahívható parlamenti képviselőkre van szükség, akik a megválasztást követő és a következő kampányidőszakot jelentő rövid türelmi időszak között bármikor lemondathatóak választói kezdeményezésre. Két kamarás parlamentre lenne szükség, a felsőház újraalakításával, ahol a szakterületek legelismertebb, hosszabb ciklusra választott és visszahívható képviselői ülhetnének, akik felülbírálják az alsóházban helyet foglaló pártok előterjesztéseit. Fontos lenne, hogy közvetlenül a választópolgárok dönthessenek az államfő személyéről, akinek bizonyos feltételek teljesülése esetén, akár választói kezdeményezésre szintén visszahívhatónak kellene lennie. A teljes rendszerváltás elképzelhetetlen az elmúlt bő 30 év átvilágítása és elszámoltatása nélkül. Nem lehet minden ügyet kivizsgálni, de az igazságszolgáltatás túlzott leterhelésének elkerülésével, egy kijelölt értékhatár fölött minden korrupció gyanús ügyet vizsgálat alá kellene vonni. A nemzeti vagyon privatizációját is át kell világítani, a köz sérelmére kiszervezett vagyont újra állami kezelésbe kell vonni. A korrupt rendszer haszonélvezőit a vizsgálat megindításakor őrizetbe kell venni, a saját és családjaik teljes vagyonát már ekkor le kell foglalni. Elengedhetetlen, hogy a nemzet visszavegye, amit elvettek tőle évtizedek alatt, és kizárja annak lehetőségét, hogy ilyesmi később bármikor megtörténhessen. Ezzel tisztulhat meg a magyarság erkölcsileg, és növesztheti ki a gerincét, ami tartást adhat egy új, nemzeti érdekekre helyezett gazdaság felépítéséhez. A új gazdaságpolitika a társadalmi olló zárását kell célozza, a középosztály erősítését és az alsóbb rétegek felzárkóztatását. A multivállalatok helyett végre a magyar tulajdonú kis- és középvállalkozásokat kell előnyben részesíteni. Emellett mindenképpen szükséges az oktatási rendszer átfogó reformja, és a munka alapú társadalom helyett, a tudás alapú társadalomra való átállás. Biztosítani kell minden magyar állampolgár számára az állami szolgáltatások igénybevételének lehetőségét és azok magas színvonalát.

Meglátásom szerint a teljes rendszerváltást nem lehet csupán jogi, politikai vagy gazdasági oldalról megközelíteni, ha bármelyiket számításon kívül hagyjuk, azzal az egész folyamatot ássuk alá. Mindemellett fontos tudatosítani a magyarságban, hogy jutottunk ide, láttatni a helyzet kialakulásának okait, teljes folyamatát, és felfedezni ebben akár egyéni felelősségünket, hogy együtt találjuk meg mi, mindannyian a kivezető utat.