Rendszerváltó mozgalmak II.
Jó ideje terveztem írni a Rendszerváltó mozgalmak című írásomban bemutatott civil szerveződésekkel kapcsolatban, részletesebben kifejtve az ott megfogalmazott kritikámat. Viszont a Rend-SzerVáltók csoport által február 12 és 13-án tartott demonstrációk, de sokkal inkább a március 12 és 13-án rendezett megmozdulások arra késztettek, hogy alaposan átfogalmazzam mondanivalóm velük kapcsolatos részét, és tulajdonképpen egy teljes bejegyzést szenteljek nekik.
Alapvetően úgy tartottam (és ezt lényegében korábbi írásomban is már megfogalmaztam), hogy a Rend-SzerVáltók csoport által lefektetett út egy olyan politikai manővernek tekinthető, mely a jogász szakma megfelelő mértékű támogatása és a kellő jogi megalapozottság nélkül könnyen egy ingoványos területre viheti a rendszerváltás eszméjét, létrehozva egy rendkívül instabil politikai helyzetet. A megfelelő jogi támogatást egy ilyen civil szerveződés rendszerváltást célzó tevékenységéhez a Geri Tibor és a Szabadság mozgalom által megszervezni kívánt, neves alkotmányjogászok részvételével, nemzetközi felügyelettel rendezendő jogi fórum teremthette volna meg, melyen akár a hatalom is kísérletet tehet az érvénytelen alaptörvény megvédésére. Úgy gondolom, minden Rend-SzerVáltók utcai megmozdulás az alaptörvény közjogi érvénytelenségének hangoztatása mellett e jogi fórum fontosságára kellett volna felhívja a figyelmet, és ennek megszervezését kellett volna mindenképpen sürgetnie. Bertalan Attila, a Rend-SzerVáltók csoport vezetője és a mögötte állók viszont másképpen gondolták ezt. Remekül ismerték fel, hogy nagyobb tömeget lehet gyorsabban megszervezni, ha egy sokkal rövidebb távon megvalósítható célként tűzik ki eléjük a végcélt, vagyis a teljes rendszerváltást. Rengetegszer sulykolták, mi a megvalósítandó céljuk: a magyar lakosság mindössze 1 %-ának – vagyis nem egészen százezer embernek – az alaptörvény közjogi érvénytelenségének kimondása mellett a rendszerváltás akaratának egyöntetű kifejezésére egy időben, egy helyen történő megjelenése elég az ENSZ által támogatott nemzeti önrendelkezés érvényesítéséhez, és egy szakértői kormány szinte azonnali megválasztásával a rendszerváltás megvalósításához. Bertalan Attila – korábbi tévedéseiből és kudarcaiból tanulva – remekül építette fel támogatói bázisát. Bár többször is hangsúlyozta, hogy a Rend-SzerVáltók mindössze egy Facebook csoport, sikeresen találta meg a kék közösségi óriást is kinőve a megfelelő médiafelületeket, és a mögötte álló szervezőkkel egy remekül marketingelhető mozgalmat hozott össze.
Így jutottunk el a február 12 és 13-i demonstrációkig, amikor is a korábbi rendezvényekhez képest már egy igen jelentős tömeget sikerült a Rend-SzerVáltók törzshelyére, a városligeti Vajdahunyad várához verbuválni.
Rend-SzerVáltók demonstráció 2022. 02. 12-én
Bertalan Attila beszél a megjelentekhez 2022. 02. 12-én
A második napon, Bertalan Attila közlése szerint ENSZ megfigyelők által hitelesítve, több mint 30 ezer ember vett részt a szerény becslésem szerint inkább maximum 6 ezres demonstráción. A résztvevők számának erős felnagyítása egy olyan tömegrendezvényen, ahol elvileg kulcsfontosságú lenne, hogy hányan jelentek meg, felerősítette a lappangó gyanút bennem, hogy valami nagyon nem stimmel a Rend-SzerVáltók körül...
Bertalan Attila és a mögötte álló háttérstáb okos húzással állt elő az egy hónappal későbbi, március 12-i demonstrációra: a Vajdahunyad váránál történő gyülekezést követően egy budapesti vonulással, egyre szűkebb utcákba terelve a tömeget, az útközben csatlakozókkal csekélynek közel sem mondható létszámot hatalmasnak lehet láttatni, így az erősen fanatizált résztvevőkkel (pláne olyanokkal, akik soha nem vettek még részt nagyobb tömegrendezvényen) el lehet hitetni akár azt is, hogy egy százezres, "rendszerváltó tömeg" részei. Hogy egy vonulással mennyire érvényesülhet az "egy időben, egy helyen" agyonhangoztatott szlogen, azt talán Bertalan Attila sem tudná megmagyarázni. Lehet, hogy értelmetlen szőrszálhasogatásnak tűnhet részemről a kérdés, de akik pusztán egy a rendszerrel szemben elégedetlen tömeget látva, tájékozatlanul csatlakoznak a menethez, valójában semmit sem tudva a rendezvény céljáról, vajon velük együtt is teljesülhet a Bertalan által hivatkozott egyöntetű akaratnyilvánítás?
Rend-SzerVáltók demonstráció 2022. 03. 12-én
Bertalan Attila nyitóbeszédet tart 2022. 03. 12-én
A szervezők az előző alkalomnál is erősebben felnagyítva a résztvevők számát, már egy 85 ezres tömegrendezvényről számoltak be. Viszont árulkodó, hogy a Vajdahunyad várához való visszaérkezést követően újra csak egy néhány ezres tömeg ünnepelte Bertalan Attilát, körülbelül annyian, mint az indulást megelőzően. Érdekes, hogy az az eszköz, ami a vonuló tömeg részeként mozgó kisember kezében egy hatalmas, hömpölygő emberfolyam médiaélményét képes mutatni, ugyanez az eszköz képes arra is, hogy hitelesen dokumentálja a tömeg valódi méretét. Szolgáljon erre ez a videófelvétel a március 12-i vonulásról, abban az időpontban rögzítve, mikor a legnagyobb lehetett a tömeg:
A szervezők iránti legnagyobb jóindulattal is azt kell sajnos írnom, hogy a március 12-i vonuláson résztvevők számát minimum 10-zel felszorozva közölték.
A következő nap forgatókönyve is hasonlóan alakult. Ekkor a szervezők 92 ezer résztvevőről számoltak be, és Bertalan Attila már rendszerváltást hirdetett, valamint egy szakértői kormány megválasztásáról és felállításáról szónokolt, míg valójában nem jelent meg jelentősen több ember az előző napi eseményhez képest.
Hogy sikerült-e a március 12-13-i rendezvényekkel rendszert váltani, illetve elindítani egy rövid úton ehhez vezető folyamatot, ahogy Bertalan Attila azt az események hevében előadta? Biztosan nem, hiszen bizonyítható, hogy a saját maguk által ehhez meghatározott célt sem teljesítették. Hogy volt-e a hírverésen túl bármilyen indítékuk a résztvevők számának jelentős felnagyítására? Teljesen jogosan adódhat a kérdés. Alapvetően az ENSZ-re való hivatkozás is problémás lehet, vagyis akár annak hitelessége. Ahogy a februári rendezvényeken az ENSZ számlálók jelenléte is kétségbe vonható, vagy legalábbis a szervezők közlésének megbízhatósága az általuk állítólag dokumentált számokról. A rendezvény időzítése is kérdéseket vet fel. Ideiglenes, szakértői kormány felállításáról beszélni röviddel a parlamenti választás előtt és azzal együtt időzíteni ennek megválasztását, természetes módon felveti akár annak gyanúját is, hogy vajon nem-e az illegitim rendszer választásába szeretnék titkon becsatornázni a Rend-SzerVáltókat? Ha nincs semmi hasonló hátsó szándék, szerintem sokkal szerencsésebb lett volna megvárni az országgyűlési választás eredményét, addig tovább gyűjtve a támogatókat. Mivel a felmérések szerint egyértelműen a kormánypártok győzelme várható, a csalódott ellenzéki szavazókkal kiegészülve, bizony jóval nagyobb eséllyel lehetne végigvinni a rendszerváltást. Így viszont az elkeseredetté váló emberek, akik azt hiszik, hogy a demonstráció ugyan elérte előre kitűzött célját, mégsem tapasztalnak eredményt, megvan a veszélye, hogy könnyen radikalizálódhatnak. Ezzel vajon számolnak a szervezők? Vagy pont ez lenne a céljuk? Azt hiszem, ezek mind olyan kérdések, amelyek bárkiben felmerülhetnek.
Hogy valóban lehetett-e valami mögöttes célja a rendezvényeknek, vagy általánosságban a szervezők tevékenységének, amit mindenképpen titkolni szeretnének a nyilvánosság és legfőképp a támogatóik előtt? Csak találgatni tudok, viszont nem szeretnék belemenni mindenféle hosszas, megalapozatlan fejtegetésbe. Bertalan Attila rendszerváltó tevékenysége egyébként is számos kérdést felvet még, melyekre nem kívánok ezen írásomban kitérni.
Egy valamit viszont határozottan leszögeznék: ha egy nemzet sorsáról van szó, az ezért való tevéssel nem fér össze a hazugság, a közjóért tenni is hajlandó emberek félrevezetése. Bár világunkban egyre elterjedtebb nézet, hogy a cél szentesíti akár a legmocskosabb eszközt is, én ezt a hozzáállást mélységesen elítélem. Véleményem szerint a rendszerváltás egy olyan ügy, mely mindenek előtt tiszta eszközöket és egyenes jellemű embereket kíván.
Hogy Bertalan Attila ki is valójában? Csak egy feltűnésre vágyó szélhámos, netán a hatalom ügynöke, aki megpróbálja félrevinni a rendszerváltás ügyét, vagy valóban a tényleges rendszerváltásért küzdő, azért bármit megtenni hajlandó, csakhogy ezen okból olykor nem éppen a megfelelő és akár tisztátalan eszközöket is használó személy? Ennek megítélését az olvasóra bízom.
Mindent összegezve nagyon kellemes tapasztalat volt számomra, hogy a rendszerváltás ügye most már akár nagyobb tömeget, bizony igen szép számú embert képes megmozgatni, többségüket vidékről, akár jelentős távolságot megtéve a fővárosba vinni. Hogy ez mennyiben magyarázható a Bertalan Attila személyét övező kultusszal? Ez egy érdekes kérdés lehet. Ahogy az is, hogy a Rend-SzerVáltók vezetője körül tapasztalható anomáliák vajon mennyiben erodálták a rendszerváltó akaratot? Bármi is legyen ezekre a kérdésekre a válasz, a rendszerváltás ügye nem hinném, hogy itt már megrekedne. Úgy gondolom, hogy kellő alázattal, tudatossággal és tiszta szándékkal tovább lehet vinni. Hogy a jövőben milyen szerep juthat ebben Bertalan Attilának? Erre a kérdésre még biztosan választ kapunk.