Rendszerváltó mozgalmak III.

Ez egy hiánypótló írásom, melyben ismét a Rendszerváltó mozgalmak című bejegyzésemben ismertetett civil szerveződéseket, most elsősorban a Szabadság mozgalmat szeretném górcső alá venni.

A mozgalom alapítója, Geri Tibor rendvédelmi múltja, politikai ismeretei és jogi tudása által tényleg annak a személynek tekinthető, aki tudja, hogyan lehet végigvinni jogi és politikai szempontból egy rendszerváltást. A folyamat elindításának kulcsa egyértelműen az Alaptörvény közjogi érvénytelenségének elfogadása. Geri Tibor helyesen ismerte fel, hogy ez kizárólag egy neves alkotmányjogászok részvételével, nemzetközi felügyelettel rendezett jogi fórum által történhet meg, hiszen egy ilyen rendezvényen született határozat bír csak megfelelő erővel, hogy végérvényesen eldöntse az Alaptörvény érvényességének, avagy érvénytelenségének kérdését. Az erősen populista hangon szóló Bertalan Attila és az általa vezetett Rend-SzerVáltók csoport ezzel szemben akármennyi emberrel vonulhat utcára az Alaptörvény közjogi érvénytelenségét hangoztatva, ez önmagában kevés, hogy tényleges nyomást gyakoroljanak a hatalomra, és ne legyenek leírhatóak úgy, mint mindössze egy ellenzéki erők által megvezetett tömeg. Véleményem szerint ez a tevékenységük, ebben a formában legfeljebb a politikai feszültségkeltéshez elegendő, mivel hiányzik mögüle a jogi megalapozottság. A Geri Tiborék által szorgalmazott jogi fórum határozata viszont biztosíthatná ezt az alapot a Rend-SzerVáltók tevékenységének és egy méretében már valóban rendszerváltó tömeg utcai jelenlétének. A Rend-SzerVáltók csoportnak ezért elemi érdeke lenne nagy erővel támogatni a Szabadság mozgalom a jogi fórum megrendezését célzó tevékenységét...

Úgy gondolom, Geri Tibor viszont téved abban, hogy egyértelműen elutasít minden utcai demonstrációt. A tömeg utcai jelenléte ugyanis még inkább felhívhatná az alkotmányos problémára és a mozgalom céljára a figyelmet, főleg ha médiavisszhangot is kap. Az általuk tervezett jogi fórum határozata is kevés a demonstratívan megjelenő tömeg nélkül, hogy a rendszerváltás folyamatát el lehessen indítani. Ezt Geri Tibor is nagyon jól tudja, ám ő úgy számol, hogy a mozgalom által kiadott és terjesztett nyilatkozatot (Nyilatkozat a hatalom kizárólagos birtoklásával szembeni fellépésről) visszaküldők a jogi fórum döntését követően, amennyiben azt nem hajlandó elfogadni a hatalom, készek lesznek utcára is vonulni, hogy a határozat mögé álljanak, illetve alkotmányos jogukat érvényesítsék. A nyilatkozatokból legalább százezret szeretnének összegyűjteni, mert ez a szám már valódi népakaratot mutatna és a jogi fórum megszervezéséhez megfelelő felhatalmazást adhatna. A határozatot követően egy legalább százezres embertömeg az utcán már megfelelő nyomással bírhatna a hatalom birtoklóira.

Viszont ahogy én látom a helyzetet, Geri Tibor könnyen csalódhat ebben az elvárásában. Nem kell különösebben járatosnak lenni a társadalompszichológiában, elég csupán tapasztalni az általános magyar mentalitást, hogy lássuk, az általa hosszú időn át az utcai megmozdulások ellen kondicionált emberektől a jogi fórumot követően nem várható el, hogy kellő számban utcára mennek. Ráadásul a támogatók körében nagyon sokan úgy gondolhatják, hogy a mozgalom által terjesztett nyilatkozat beküldésével már letudták minden ez irányú kötelességüket. Geriék így jelenleg egy meglehetősen passzív tömegbázist építenek. Fontos lenne ezért folyamatosan újabb és újabb célokat vagy részcélokat adniuk a Szabadság mozgalom szimpatizánsainak különböző felhívások keretében, létrehozva ezzel egy aktívabb támogatói közösséget. A Rend-SzerVáltókkal összehasonlítva, ott ez jobban működik, elég ha az újabb és újabb demonstrációkra gondolunk, amikkel mindig mindent egy lapra tesznek fel, ezzel további nyomást helyezve a tagokra, így még inkább aktivizálva őket a csoport céljai mentén.

A Szabadság mozgalom egyelőre eléggé öregesen építkezik, és jelenleg nehezen tud fiatalokat megszólítani. Ez utóbbival persze nincs egyedül, hisz ez a legtöbb hasonló mozgalomra és politikai szerveződésre jellemző, ideértve a pártok nagy részét is. A fiatalok megszólítása azonban kulcsfontosságú kell legyen minden hasonló civil szerveződés működésében. A Szabadság mozgalom számára a fiatalok köréből legkönnyebben elérhetőek az értelmiségiek, elsősorban a frissen végzett jogászok, illetve joghallgatók lehetnek. Ez egy eléggé szűk kör, de a mozgalom céljainak alapvetően megfelel.

A Szabadság mozgalom számára rendkívül fontos az információátadás, legfőképpen alapvető jogi ismeretekkel ellátni a szimpatizánsokat. Lényegesnek tartják a dezinformáció kiszűrését és az elhatárolódást annak forrásától, ezáltal is egy tudatosabb, koherensebb közösséget igyekeznek alkotni. Geri Tiborék nem titkoltan egy elkötelezett, minőségi tagságot építenek, így a mozgalom előszobájának tekintett Facebook-csoportból rendszeresek a kizárások, tiltások, amihez elég egy nem megfelelően feltett, ezáltal számukra provokatívnak tűnő kérdés is. Ez a közösség integritásának megőrzése szempontjából indokolható a részükről, ám további szimpatizánsok szerzése tekintetében már erősen kritizálható. Mivel a számukra használható médiumok köre jelenleg elég csekély, megfontolandónak tartanám a Szabadság mozgalom köré egy jóval nyitottabb, hasonló nevű gyűjtőszervezet létrehozását, ami tölcsérszerűen gyűjti be a tagokat, akik jobb esetben a Szabadság mozgalom magja felé gravitálnak. Egy ilyen felépítéssel szerintem hatékonyabban működhetne a szükséges információk átadása, a támogatók szerzése és aktivizálása, egyben továbbra is megőrizhetnék a Szabadság mozgalmat egy zártabb magközösségnek.

Jelenlegi technikai hibái, stratégiai gyengeségei és lassú előrehaladása ellenére, véleményem szerint a Szabadság mozgalom áll a legközelebb a rendszerváltás megvalósításához, leginkább Geri Tibor múltjának és felkészültségének köszönhetően. A célnak megfelelőbb és tisztább eszközökkel, jóval tudatosabban operálnak, mint a lényegében csupán a tömegmozgósításban bízó és az utóbbi időszakban jóval látványosabban épülő Rend-SzerVáltók csoport, akik számára a tavaszi demonstrációik (amikről a Rendszerváltó mozgalmak II. című írásomban beszámoltam) arra is megfelelőek voltak, hogy általuk kifuttathatták a nemzeti önrendelkezés ENSZ általi elismertetésének zsákutcának bizonyuló megoldását, még így is jóval alacsonyabb presztízsveszteséget elkönyvelve, mintha egyszerűen félretették volna ezt a célt. Legalábbis jelenlegi ismereteim birtokában én így látom ezeket a megmozdulásokat.

Úgy gondolom, hogy a Szabadság mozgalom, javítva a fent leírt technikai gyengeségein, egy nemzetstratégiai szempontokra építő gazdasági programmal megtámogatva tényleg sikerrel célozhatná meg a teljes rendszerváltást, hiszen Geri Tibor tudása, meglátásai és elképzelései ehhez megfelelő utat fektettek le.